– Még mindig bezárkózva élünk, nem találtunk vissza a régi kerékvágásba. A természet eddig is fontos volt nekem és kedvesemnek, Fanninak is, de most még inkább központi szerepet kap az életünkben. Jelentkeztem az aranykalászos gazdaképzésre, lassan kezdődnek az órák, már nagyon várom – újságolta a Blikknek Delhusa.
Az énekest 2005-ben avatták a vitézi rend tagjává, ezután özönlöttek hozzá a felajánlások az eladó földterületekről.
– Sokan mondták, hogy egy vitéz nem vitéz föld nélkül, és amikor jött egy-egy felajánlás megvehető földről, ebbe fektettem a jövedelmem egy részét. Javarészt Pomáz és Szentendre körzetében vannak a földjeim, szeretnék most már komolyabban foglalkozni velük. A növénytermesztés azonban nem az én világom, Fannival mindketten inkább az állatok felé húzunk. Ő imád lovagolni, és vannak is lovaink, de voltak kecskéink, bárányunk és tyúkjaink is, úgyhogy inkább az állattenyésztés érdekel – jelentette ki Gjoni, aki úgy számol, néhány hónap múlva kaphatja meg az aranykalászos gazda címet.
Addig tanul, és amennyit csak lehet, a természetet járja lovaival, kutyáival.
– Ha valamit megtanultam a koronavírus miatt, akkor az az, hogy a pénz hajhászása már semmilyen formában nem érdekel. Legyen meg annyi, amiből megélünk, a többi pedig nem fontos. A csilivili dolgok már megvoltak, többé nem érdekelnek. Fanni mindenben támogat, mindkettőnk életét kitölti most a természet – tette hozzá, majd nagy sóhajtással idézte fel a halálközeli élményét, ami miatt úgy döntött, elengedi a számára már nem fontos dolgokat.
– Amikor félaltatásos kómában voltam a kórházban, láttam az alagutat, a fényt a végén, jobbra és balra pedig tűzcsóvákat, amik be akartak rántani. A fény vonzott, de éreztem, hogy nekem még dolgom van, nem akarok elmenni. Több halálközeli beszámolót olvastam azóta, és szinte mindenki ilyen élményekről számolt be. Ma már tudom, ez lehetett a menny és a pokol harca.
Továbbu bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.
